Az UNESCO által 2000-ben a világ kulturális öröksége részének nyilvánított temető adta meg a pécsi világörökségi helyszínek választott jelképét, a Krisztogramot. A kereszténység első szimbólumát a Péter-Pál sírkamrában is megtalálták. 312-ben a Milvius-hídi csata előtt Constantinus császárnak ez a jel jelent meg látomásként, a következő szavak kíséretében: "E jelben győzz!" Krisztus nevének görög kezdőbetűi (X=khi, P=rho) mellett a pécsi példányon a másik két betű (A=alfa, w=ómega) is közvetlenül Krisztusra utal. "Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég."

Cella Septichora - A hétharéjos kápolna
Feltehetően egy előkelő személy vagy család mauzóleumának épült a 4. század második felében. 4-6 méter mélyen, az egykori római építkezési szintre ereszkedve láthatjuk a falakat, melyek néhol 2 méter magasan is megmaradtak. Valójában az építmény ebben a formájában jórészt a föld alatt helyezkedett el. Építését valószínűleg soha nem fejezték be, legalábbis erre utal, hogy a feltárás során nem kerültek elő tetőfedő téglák, sem temetkezésre utaló leletek. Vélhetőleg az egyre szaporodó barbár betörések miatt állt le az építkezés, bár a falakra a középkorban fából készült tetőszerkezet kerülhetett.

Péter-Pál sírkamra
A 4. század végén épült. A felső szinten lévő kápolna halotti lakomák tartására szolgált, az alatta lévő sírkamrába kis előcsarnokon keresztül lehetett bejutni. A sírkamra épen maradt boltozatát falfestmények díszítik. Bejáratával szemben a Krisztus-monogramra mutató Péter és Pál apostol láthatók. A keleti oldalt Noé az olajfaágat hozó galambbal, az Istenszülő a kisded Jézussal, és a kemencébe vetett babiloni ifjak ábrázolása díszíti. A nyugati fal freskóján is több jelenet látható: Jónás, amint a tengerbe vetik, Dániel az oroszlánok barlangjában, ill. Ádám és Éva a paradicsomban.

Korsós sírkamra
Ezeknek egy része festett, belső terük bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített, ami tovább növeli az emlék együttes egyediségét, egyetemes kulturális értékét. A felszín alatti sírkamra itt is temetkezési hely volt, a felső épület halotti lakomák helyszíne lehetett. Itt emlékeztek meg az elhunytról halála évfordulóján. Mészkőből épült, belső oldalait márvány utánzatú festés borítja, az édenkert kerítését szimbolizáló rácskerítés mintázattal, közte virágokkal. Nevét a fali fülkében látható, festett korsóról kapta. A korsó és pohár ábrázolása a mennyországbeli felfrissülést jelképezhette. Az ásatások során előkerült római érmék arra utalnak, hogy a 370-380-as években temetkeztek ide.