A nyomhagyás sajátos gyakorlata: Orbán Jolán privát fotói

Időpont
2022.09.22. 17:00 - 10.25 17:00:00

Házas Nikoletta

A nyomhagyás sajátos gyakorlata: Orbán Jolán privát fotói

A nyomhagyással kapcsolatos elméletek – Jacques Derrida, Jean-Luc Nancy, Georges Didi-Huberman – egyik legnyilvánvalóbban szembetűnő közös metszetében – legyen szó írásról vagy képkészítésről – az látható, hogy a nyomhagyás kérdése etikai kérdésként merül fel. A kortárs képelőállítási és képhasználati, és főként a fényképellőállítási és fényképhasználati gyakorlatok kapcsán egyre többször megfogalmazott dilemmák pedig arra mutatnak rá, hogy a képek körüli morálfilozófiai diskurzus nagyon is időszerű.

Időszerűségét nem csupán az újfajta képhasználati és képközvetítési módok jelenkori változása adja, hanem az is, hogy a nyugati kultúra nagy narratívái között előkelő helyet betöltő etikatörténetnek a mai napig nem váltak részévé a fényképek – vagy általában, a képek – elméleteivel foglalkozó teoretikus felvetések és következtetések. Ennek hiányában elemzések, esszék és diskurzuselemzések sokasága foglalkozik a kérdéskörrel, valamint olyan figyelemre méltó kortárs képhasználati gyakorlatok, amelyek a dilemmákra adott válaszokként is értelmezhetőek.

Orbán Jolán privát fotói, úgy vélem, több szempontból is beleillenek az efféle gyakorlatok sorába. Az élénk színeket (pirosat, sárgát, magentát) és kontraszthatásokat (piros-fekete, piros-fehér, sárga-fekete) használó, a kamera mozgatásával létrehozott, holdfényben készített absztrakt gesztusfotók különlegessége, hogy absztrakt mivoltuk ellenére hasonlítanak, pontosabban fogalmazva, hasonlósági viszonyt létesítenek a készítőjükkel. Lévén, hogy olyan esszenciális létpillanatokban készített privát nyomok, amelyeken a képkészítő szubjektum alanyi mivoltában, egészen, de nem portréként, nem testként és mégis képként van jelen. Alanyi mivoltát ugyanis nem tárgyiasítja és nem transzponálja egy másik, egy önmagán kívüli formába. Ezáltal a kép nem az esemény, a szubjektum eseményének a re-prezentálása lesz, hanem inkább annak a kivetülése, színeváltozása, autentikus, mert folytatólagos nyomhagyása. A két-három kockából álló sorozatokban színes sorozatokban, ez az átáramlás, ez a fénykép készítőjére (és tán csak rá) jellemző mozgásenergia mutatkozik meg. Olyasféle kiáradások ezek az absztrakt fotók, amelyek az ismerősök számára „pont őt” (Orbán Jolánt), az ismeretlenek számára pedig „valakit”, és nem „akárkit” azonosítanak be. Valakit, aki akkor és ott egészen és nemcsak félig, talán, átmenőben volt jelen. Aki a léttapasztalattal telített poétikus pillanat rögzítését belülről jövő szükségszerűségnek, egzisztenciál-etikai feladatnak tekinti. Rögzíteni azt, és úgy, ahogy csak akkor és ott volt. A mozdulatok önazonosságát a színválasztás ízlésbeli azonossága erősíti meg. Főszerepben a piros és a fehér, ismételve, variációkkal, átmenetekkel. A képek az önmagával számot vető én, az önmagát alakító, ugyanakkor a megtörténni akarót meghagyó ember méltó nyomhagyásai, a felismert, a megélt, és a megéltség pillanataiban kifordított, formáktól mentesített énség ismétlődéseinek és meglepetéseinek absztrakt nyomai. Ez az absztrakció azonban más, mint a festmények absztrakciója. A fotográfia, bármennyire formanélküli is, a festményekkel ellentétben sohasem tud teljesen elszakadni a valósághoz való referenciális kötöttségtől. A fotografikus absztrakció ezért egyszerre húzza magához és tolja el magától tárgyát, egyszerre érintkezés és távolság, valóság és a valóság felfüggesztése.

Orbán Jolán fotói ugyanakkor – az elkészítésük módja szerint – gesztusfotók is egyben. Olyan kísérletező gesztusok, amelyek a meglepetésként létrejövő látvány rögzítésére irányulnak. A cselekvő és saját cselekvéseinek színes nyomait szemlélő alany, aki miközben a holdfénnyel, egyben önmagával, a létezéssel, a múlandósággal, és tán a holdfényben megidézett „mesterével”, a Stuktúra, a jel és a játék a humántudományok diskurzusában (1969) című szöveg szerzőjével, Jacques Derridával is dialogizál. Dialógusa játékos, bensőséges, nem zárt, nem strukturált, nem statikus, ugyanakkor mégsem „központ nélküli játék”.

Elérhetőség
Név
A nyomhagyás sajátos gyakorlata: Orbán Jolán privát fotói
Cím
7624 Pécs, Szent István tér 17.
Irány a webshop!