Értékelés
A pécsi és baranyai képző- és iparművészet a 60-as,70-es évektől a magyar művészettörténet jelentős tényezőjévé vált.
A közép- és felsőfokú művészeti képzés, a városban és a megyében létrejött szakmailag hiteles művészeti alkotótelepeken folyó minőségi munka, múzeumainak sokszínűsége eredményeképpen országos jelentőségű nemzetközi kontextusban is mérhető művészeti közösség jött létre.
Pécs művészközössége szinte kikövetelte magának, hogy az alkotói eredmények bemutatására Pécs Városi vezetése 1977-ben létrehozza az első, kortárs művészetet bemutató kiállítótermét, majd ezt követően 1979-ben a Széchenyi téri kiállítóterem megnyitására kerülhetett sor. Ez a helyszín már lehetővé tette nagyobb és sokféle, akár országos kihatású események megvalósítását. Akkor a Nyugat– és Kelet-Európai művészek, alkotók itt találkozhattak, cserélhettek információt egymással, melynek révén a Pécsi Galéria nemzetközileg is elismert kiállító- és találkozó hellyé vált. A Pécsi Galéria nemcsak Pécsett, hanem az országszerte és Európa számos országában szervezett, bonyolított bemutatókat. Tematikus kiállításai, alkalmazott grafikai tárlatai, építészeti és designkiállításai országos és nemzetközi hírnevet biztosítottak a mai napig is.
Belépők:
Felnőtt - 700 Ft
Diák/nyugdíjas - 500 Ft
6 éves kor alatt ingyenes.
Történt egyszer, hogy az akkor már idős Kádár János hű emberével és régi elvtársával, Aczél Györggyel álruhában Pécsre vetődött. Ahogy jártak-keltek, jöttek-mentek a városban álruhásan, nézegették a kirakatokat, szóba elegyedtek az utca népével, hogy megtudják, miként megy a sora, elégedettek-e a dolgozók a boltok választékával, megfelelően vezeti-e a helyi tanácselnök a városi tanács munkáját, építi-e a helyi pártszervezet a szocializmust, Kádár János szeme egyszerre megakadt a főtér egyik házán egy nagybetűs feliraton: Pécsi Galéria.
– Nocsak, nocsak! Úgy látom, ez itt nem egy termelőüzem. Menjünk csak be ide, Aczél elvtárs!
Kádár János kifizette a belépődíjat – komolyan vette az egyenlőséget –, belépett, de azonnal hátra is hőkölt:
– Azt mondja meg nekem, Aczél elvtárs, hogy ez itt micsoda – és a kiállító terem középén terpeszkedő óriási, szalmából készült ötágú csillagra mutatott –; ha jól tudom, maga foglalkozik a… a kultúrával és a művészekkel.
– Igenis, Kádár elvtárs. Úgy látom, hogy az ott egy ötágú csillag. A nemzetközi munkásmozgalom jelképe. Országunk címerében is…
– Az már igaz, hogy a címerünkben is ott van. Na de hát szalmából?! Nem tiszteletlenség ez a néphatalommal, a kommunizmus nemes eszméjével és a Szovjetunióval szemben? Micsoda művészeket támogat maga a magyar dógozók kemény munkával megteremtett javaiból? Aczél György mintha zavarban lett volna, hiába, ő sem volt már fiatal, aztán felélénkült; műveltsége és minőségérzéke most sem hagyta cserben:
– A fiatalos posztkonstruktivista diskurzus idézőjeles megközelítése az agrár eredetű faktúra és az absztrakt indusztriális forma szintézisével reprezentálja a munkásosztály és a parasztság organikus és megbonthatatlan szövetségét. Kádár János a fejét ingatta, Acél György pedig rosszat sejtett.
– Ha kívánja Kádár elvtárs, bezáratjuk a galériát, elbocsátjuk az igazgatót, és leváltjuk a képzőművészt.
– Hát nem tudom, Aczél elvtárs, meg köll mondani böcsülettel, nem tudom. Az én időmben nem volt ilyen… ilyen faktúra.
Kifelé indult volna, ám hirtelen elbotlott egy bazaltkockában.
– Hát ez meg mit keres itt?
Erre Aczél György lehajolt, enyhén reszkető kezével levette a távollátó szemüvegét, helyette feltette olvasószemüvegét, és kibetűzte a bazaltkocka-kupac mellé írt szerzőt és címet:
– Pinczehelyi Sándor: Az utcakő a proletariátus fegyvere.
Kádár elgondolkodott.
– Nem köll bezáratni ezt a Galériát.
A Pécsi Galéria aranykora volt a 80-as évek.
Komoly
A '70-es évek végén megnyílt hely valóban a város legfontosabb képző-, ipar-, fotó- és építőművészeti kiállítótere volt a 80-as években. A művészi szabadság, a liberalizmus és a kifinomult lázadás szigete a mind erőtlenebb diktatúra utolsó évtizedében. Örüljünk neki, hogy ma is működik.
Megközelíthetőség
A Főpályaudvarról és a Vásárcsarnok buszmegállójából a 4 és 4Y számú buszokkal közelíthető meg, majd az Árkádtól 500 métert az Irgalmasok utcáján felfelé kell sétálni.
Parkolási lehetőség a Kossuth tér alatti mélygarázsban.
| hétfő: | zárva |
| kedd: | 10:00 - 17:00 |
| szerda: | 10:00 - 17:00 |
| csütörtök: | 10:00 - 17:00 |
| péntek: | 10:00 - 17:00 |
| szombat: | 10:00 - 17:00 |
| vasárnap: | 10:00 - 17:00 |
