Zsolnay díszkút

Ezen a helyen már a török korban is kút volt: a kádi csorgója. Itt tört fel az a mecseki forrás, amelynek vizét a kádi csorgójának szelleme szerencsejátékon nyerte el a Sardiván, az északi városfal mentén épült török kút szellemétől.
A város visszahódítása után a kút átmenetileg elapadt – a száraz periódusban a mélységben a forrást tápláló muszlim dzsinn egyezkedett a hódítókkal érkező keresztény szenttel az üzemeltetés feltételeinek helyreállításáról és az uralomváltásról –, aztán a kádi csorgója még jó kétszáz évig segítette a piac életét; itatta az embereket és az állatokat, mosta a friss gyümölcsöt, talpra állította az éjszakai lumpolás után a helyőrség felé támolygó huszártiszteket. (>Nick udvar)
A kút lerombolása után a muszlim dzsinn hűséges utóda, a keresztény forrástündér csorgatta Zsolnay Miklós fülébe az ötletet: állíttasson díszkutat ugyanarra a helyre, amit ő, mármint a tündér, az igaz hit nevében átvehet. És Zsolnay Miklós megcsinálta.
A káva kissé magasan van, így a gyerekeket fel kell emelnünk, hogy a vizet elérjék. Kóstolják meg: igazi csapvíz.

Komoly
Valóban török kút állt itt, valóba a Kádi Csorgója – legalábbis ettől a helytől pár méternyire északra, a mai Városháza sarkánál.
A mai díszkutat Zsolnay Miklós adta a városnak, apjának állított vele emléket. Pilch Andor tervezte a Zsolnay gyárban; a négy vízköpő bikafej a nagyszentmiklósi aranylelet edényein látható állatfejek másolata.

A dinasztia által alapított gyár 100 éves évfordulójára készült 1968-ban, pirogránitból.

Sokáig a Jókai téren állt, most a Boldogság Háza előtt a város egy másik nevezetes közterét díszíti. Gazder Antal munkája, aki 1953-tól volt a Zsolnay-gyár tervezője.

A Főpályaudvarról 32 és 34 számú buszokkal közelíthető meg, majd 200m-t kell sétálni.

Parkolási lehetőség a szemközti kis utcában.