Radnóti Miklós, Weöres Sándor, József Attila, Shakespeare - néhány szerző, akiknek versei pécsi köztereken rejtőznek. A belvárosban és a Mecsekoldalban számos ilyen alkotást találtunk házfalakon, villanyoszlopokon és elosztószekrényeken.
„York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át” – kezdi Shakespeare III. Richárdja nyitó monológját. Az idézet a Tubes felé vezető sétaút egyik sorompóján olvasható, York helyett Pécs felütéssel. Készítőjét nem ismerni, ahogy a többi közterületre felfirkált versét vagy idézetét sem.
József Attila Reménytelenül című versét kétszer is megtaláltuk, a Hunyadi úton, a Szent Mór Iskolaközpont falában egy elektromos kapcsolószekrényen és a Vince utca egyik villanyoszlopán. Az írásból az is látszik, hogy két különböző személytől származik.
Ez a legnagyobb köztéri vers a költő portréjával a Hegyalja úton, az 11400-as trafóház északi oldalán. Weöres Sándor nagyon szerette Pécset, csaknem nyolc évet töltött a városban 1933-1940 között, amikor ide járt az Erzsébet Tudományegyetemre. A költő édesanyja pécsi lány volt, ma is áll a Szent István téren nagyapjának, Blaskovich István táblabírónak a háza, ahol kisgyerek korában sokat vendégeskedett. A Tettyét és a Havihegyet versbe is foglalta, talán ezért került pont ide a verse.
Az Ágoston tér egyik kapcsolószekrényén találkozhatunk Radnóti Miklós portréjával és versrészletével. A verset Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész szavalja egy régi felvételen. Érdekes egybeesés, hogy a színész pécsi származású, hároméves koráig élt szüleivel a Szendrei Júlia utcában.
Az Alsóhavi utca egyik házfalán első olvasatra egy rejtélyesnek tűnő idézet van zöld festékkel felfújva. A nehezen értelmezhető sorok Géczy Gábor fizikustól származnak. Géczy Gábor idén januárban hunyt el, ő a Magfalva alapítója, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a magyar népi hagyományos értékek újrafelfedezésében. Az idézet nem teljes, a felirat készítője lerövidítette a fizikus idézetét.
“A felébredés többé már nem afféle spirituális ‘buli’, hanem létkérdés. Lassan elérjük azt a lélektani határt, amikor már nem fogjuk tovább bírni a félelemben tartásunkat, és ennek elviselhetetlensége rá fog minket kényszeríteni arra, hogy megváltozzunk. Fel kell most már fognunk, hogy az, hogy merre billen a világunk sorsa, rajtunk múlik! Elment a csatában a derék. In Memoriam Géczy Gábor”
forrás: Pécs Aktuál - Fóris Gábor