Talán meglepő lehet, hogy a komoly hozzáadott értékétől függetlenül viszonylag kevés horgász alkalmazza a búvárúszós módszert. Pedig egy roppant egyszerű, ugyanakkor nagyszerű eszközről van szó. Mivel véleményünk szerint sokkal több figyelmet érdemelne, ezért külön bejegyzést szenteltünk a búvárúszónak. A következő sorokban bemutatjuk a működési elvét, emellett pedig a békés- és ragadozó halas horgászatok során történő alkalmazásának az előnyeit is részletezni fogjuk.
Mi az a búvárúszó, és miben rejlik a hasznossága?
Egy hosszú, hajlított csövet képzeljünk el, amelyen a zsinórt könnyedén át tudjuk fűzni. A cső egyik végén karabiner található, amelyhez tetszőleges méretű ólmot vagy etetőkosarat tudunk rögzíteni.
A szerkezet másik végén található meg a nagy felhajtóerővel rendelkező úszó. Úgy érdemes tehát összeállítani a végszerelékünket, hogy az előke az úszóhoz közelebb eső végnél legyen.
Amíg az ólommal ellátott rész lent marad a mederfenéken, addig a felhajtóerővel bíró vég és vele együtt az előke is a fenék felett lesz néhány centiméterrel. Ezáltal a csali nem fog az iszapba süllyedni, és a halak előbb észreveszik.
Búvárúszó használata a békéshalas horgászat során
Amikor pontyra, amurra vagy egyéb békéshalra szeretnénk horgászni iszapos vízen, akkor célszerű valamilyen módon kiemelni a csalinkat a mederfenékről. Ha ugyanis a bedobást követően elsüllyed az aljzaton, akkor hiába várjuk a kapás jelentkezését.
A békéshalas horgászatra kifejlesztett búvárúszók rendszerint ólom helyett etetőkosárral vannak felszerelve. Ez a praktikus kivitel lehetőséget kínál arra, hogy a halak csalogatására alkalmas etetőanyagot gyúrjunk a bordás kosárba.
Így vízbe érést követően a bejuttatott kaja szép lassan elkezdhet bontani, az uszonyosok figyelmét felkeltő kis felhőt képezhet a fenék felett, és gyorsabban kapásra bírhatja az éhes kopoltyúsokat.
Búvárúszóval növelhető a ragadozó halak kapásra bírásának az esélye
Bizony a csalihallal csukára, süllőre vagy harácsára történő horgászatoknál is gyakori jelenség, hogy a horgon bevetett keszeg vagy kárász elmerül az iszapban. Persze nála érthető is ez a fajta túlélési ösztön.
Horgász fejjel gondolkodva viszont mindenképpen olyan megoldásra van szükség, amivel stabilan vízközt lehet tartani a kishalat. A búvárúszó segíthet áthidalni ezt a nehézséget, méghozzá egészen könnyed módon.
A cső egyik felére egy kellő nagyságot érdemes akasztanunk a karabinerbe, a másik oldalon pedig a horogelőkén fel tudjuk kínálni a csalihalat. Mivel ezen a végen kap helyet a nagy felhajtóerővel rendelkező úszó is, ezért a végszerelék nem fog eltűnni a süllyesztőnek számító iszapban.
Ezáltal az éppen arrafelé portyázó ragadozó számára jóval előbb kelt majd feltűnést, ezáltal a kapás jelentkezésének az esélye is jelentősen megnő.