Egy nap a Tettyén

A Tettye – a Közép-Mecsek előszobájaként – 253 méterrel a tengerszint felett egy szép fennsíkon helyezkedik el. A 4,5 hektáros park ma már teljes egészében zöld övezet és a kikapcsolódást szolgálja. Három oldalról hegyek ölelik körül, alatta, délen pedig Pécs városa terül el. Maga a tér egy régi  – a feltételezések szerint a rómaiak által is használt –  kőbánya udvarán alakult ki. Nevét valószínűleg a török  eredetű „tekia” szóból kapta; jelentése: kolostor. A név utal Szathmáry György püspök XVI. század elején itt épült  nyaraló-kastélyára, mely a török időkben derviskolostorként működött. A tér déli részén található nyári kastély romja  kedvelt turistalátványosság, nyaranta szabadtéri színpadnak ad otthont.

A romoktól délre, a játszótér mellett találunk rá a Tettyei Mésztufa Barlang egyedülálló geológiai képződményére. A mintegy tízezer éves, laza szerkezetű, vastag mésztufába a Tettye-forrás vize beszivárgott (a  Pintér-kert melletti sziklafalból eredő forrás vize az 1800-as években vízimalmokat hajtott), feloldotta a mészanyagot, és barlangot alakított ki. A járatokat az idők folyamán mesterségesen kibővítették, további folyosókat vájtak ki a hegy belsejében, kisebbfajta labirintusrendszert létrehozva. Egykor ezek a  földalatti üregek lakóhelyként is szolgáltak. Az 1900-as évek elején igazi turista-attrakció volt az akkor  „pokol kapujaként” emlegetett Tettye-barlang, belsejében egy „félelmetes sárkánnyal”. Ez a misztikus, földalatti  üregrendszer 2008 márciusától ismét látogatható, interaktív kiállítás helyszínéül szolgál, ahol megismerhetjük a barlangok világát, a mésztufa-üregek történetét és sok más érdekességet.

A park déli oldalán található Tettye-forrás a Mecsek egyik legismertebb és legjelentősebb karsztforrása, mely nagy vízgyűjtőterülettel rendelkezik. Az első rendszeres vízvezetéket a város 1892-ben építette meg, amikor egy erősebb tífuszjárvány arra indította a város vezetőségét, hogy az addig hiányos csöveket öntöttvas vezetékkel pótolja, és az annak táplálására kiszemelt Tettye-forrás karsztvizét  hasznosítsa. Az egészséges ivóvíz társadalmi jelentőségét
jelzi, hogy a tettyei vízművet Ferenc József osztrák császár és magyar király avatta fel.

Kelet felé indulva a Tettye fölé magasodó Havi-hegy szikrázóan fehér mészkőtömbjéhez érkezünk. A szikla tetején álló keresztet Rétfalvi Sándor szobrászművész készítette 1973-ban. Egy rövid sétával érkezünk a Havi-hegyi kápolnához, melyet az 1697-es pestisjárvány emlékére építettek, barokk stílusban. Építőanyagát a város lakói, fogadalmukhoz híven, maguk hordták fel a dombtetőre. A kápolna ma búcsújáró hely.

Egy félórás kitérővel másszunk fel a szinte függőleges sziklafal tetején álló Balázs- pihenőhöz. A tér északkeleti sarkától balra induIunk a sárga sáv jelzésen, majd a korláttal elválasztott úton balra tartunk. Sziklába vájt lépcsőkön kapaszkodunk felfelé, az alattunk egyre mélyülő Tettye-katlan és a város panorámája tárul elénk. Hamar felérünk, és a kilátás minden fáradtságért kárpótol minket. Az úton visszakanyarodva a Pintér kert irányába, a park keleti oldalán találjuk a Tüke Borházat, mely a város borkínálatának méltó bemutatóhelye. Mintegy 30-50 féle bort (és pécsi pezsgőt) kóstolhat az ide látogató. Az  önkormányzat szándéka szerint a borházat körülölelő területre visszatelepítik a város zászlós borát adó pécsi cirfandlit.

A térrel szemben az északi oldalon a város egyik patinás családi étterme, a Tettye Vendéglő mellett visz el az utunk, mely immár negyed százada kínálja kitűnő sváb és magyaros ételeit.

A Pintér-kert Arborétum  Pintér János pécsi  banktisztviselőről kapta a nevét, aki az 1920-as években kezdett a területre növényeket telepíteni. Halála után a kert nagy részét visszahódították a természetes erdőtársulások, növelve ezzel az arborétum fajgazdagságát. Így napjainkban az eredeti társulások és a díszfajok érdekes elegye alkotja a park növényzetét. A kert 1977 óta országos védelem alatt áll. Területe 1,7 hektár, a bejárat és a kilátó közötti szintkülönbség 70 méter, melyet kiépített sétaúton járhatunk be. A Pintér-villa ma a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának ad otthont. A pénztárnál vásárolható kiadvány segítségével megismerhetjük az arborétum történetét, növény- és állatvilágát. A szépen gondozott, szobrokkal díszített kis kertben sétálva megfigyelhetjük a ritka és védett növények virágzását – többek között a fokozottan védett szarvasbangót és a jellegzetes virágairól felismerhető majomkosbort –, hallhatjuk a tucatnyi énekesmadár csivitelését. A kis tóban mocsári teknős él, a fákon mókusok játszadoznak.