Zsolnay az építészetben

Zsolnay és Pécs, a gyár és a város nem csupán nevében, de arculatában és tevékenységében is szorosan összefonódott. A Zsolnay család egymást követő öt nemzedéken át gazdagította a város kultúráját és gyarapította gazdaságát. Ennek érezhető és látható jelei máig visszahatnak az itt élőkre. A városban bármerre sétálva lépten-nyomon elénk tárul a Zsolnay örökség: régi és új épület homlokzatokon, háztetőkön, szobrokon, domborműveken, kirakatokban és emléktáblákon.

Zsolnay Vilmos halála után 1900-tól fia, Miklós vezette tovább az ekkor már nagyhírű, az európai határokon túl is jelentős hírnevet szerzett gyárat. Ez időben tért és piacokat hódított az építészeti kerámia, amelynek több, kiváló példája látható ma is Pécs belvárosában. A legkorábbiak azok a homlokzati és párkánydíszek, amelyek a Király utca és a Ferencesek utcájának néhány házán megfigyelhetők. Még Zsolnay Vilmos irányításával készültek az egykori Takarékpénztár (ma Megyeháza, Széchenyi tér 9.) homlokzati és tetődíszei 1898-ban, a Szerecsen Patika (Jókai tér) virágokkal díszített betétlapjai és ivókútja 1897-ben. A kutat díszítő szerecsenfiú szobrát Zsolnay Vilmos testvérbátyjának, a gyár első tulajdonosának, Ignácnak fia, Zsolnay Gyula mintázta. Ő később Amerikában híres szobrászművész lett. A Pécsi Nemzeti Színház szobrai (Színház tér), a Dominikánus házon a templomra emlékező feliratos tábla (Színház tér), a Vasváry ház (Király u. 19.) kerámia díszes homlokzata (1870) mind a Zsolnay gyár terméke. Színes mázas Zsolnay kerámia díszíti az 1902-ben épült Postapalota (Jókai u. 10.) tetejét és homlokzatát. A város emelte 1907-ben a lakosság adományainak támogatásával Zsolnay Vilmos szobrát (Rákóczi út) a vasútállomáshoz vezető utca tengelyében, hogy a Pécsre érkezővel tudassa a város díszpolgárának megbecsülését. A magas alépítmény középpontjában, kezében korsót tartva áll a kerámia készítés nagy tudójának bronz szobra, körülötte a fazekasság, a vegyészet, az építészet, a szobrászat és festészet szimbolikus alakjai láthatók. Zsolnay Miklós adományozta a városnak a Széchenyi tér délkeleti sarkán az Irgalmasok temploma előtt álló Zsolnay díszkutat, melyet 1930-ban állítottak fel. Az  eozinmázas kút ökörfejes csorgói a Bécsben őrzött nagyszentmiklósi magyar történelmi aranylelet mintájára készültek. Zsolnay Miklós állíttatta fel a Mecsek oldalában (a Hotel Kikelettől délre) a Francia Emlékművet 1908-ban, a napóleoni háborúk idején a pécsi kórházakban ápolt francia katonák tiszteletére. A város és a gyár kapcsolata mindmáig folyamatos.
Az újabb kori építkezések tervezői és megbízói szívesen és tudatosan élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a Zsolnay épületkerámia szépsége és időtállósága biztosít. Nem véletlen az sem, hogy a szőlőt termelő pécsi polgár, a „tüke” (mely ma már a „pécsiséget”, a pécsi lokálpatriotizmust fémjelzi) jelképeként a néhány esztendeje felállított „Tüke kút” (Citrom utca) is Zsolnay kerámiából készült.