Polgárosodás, szabad királyi város

A szabad királyi város

A török hódoltság utáni nehéz körülmények között Pécs számára elengedhetetlen volt, hogy mielőbb megindulhasson az élet. A város vezetői tudatában voltak annak, hogy királyi támogatás nélkül csak lassan érhetnek el eredményeket a polgári fejlődésben, annak ellenére, hogy ehhez adott volt az a szellemi örökség, amely a török uralom előtt, közel 150 évvel korábban oly gazdaggá tette a várost. Tudták, hogy a többszörösen hierarchikus rendi függőség akadályozza a kibontakozást. A kiutat ebből a kötöttségből a város függetlenségében látták. Ezért a töröktől megszabadult pécsi polgárság mindent elkövetett, hogy visszanyerje a szabad királyi város rangját, amit végül is 1780. január 21-én Mária-Terézia uralkodó a püspöknek fizetendő 66.888 forint térítés ellenében megadott. Ez a rang kiemelte a várost a földesúri (ezzel egyben a püspöki) és a megyei fennhatóság alól. A szabad királyi városok gyorsabban fejlődhettek, önálló jogalkotásuk volt, követeket küldhettek az országgyűlésbe. Polgári jogokkal csak az ilyen városok bírhattak. Óriási jelentősége volt tehát e jog és a vele járó kedvezmények gyakorlásának.

A privilégium levél

A városi szabadságjogokat garantáló privilégiumlevél nagy ünneplés közepette érkezett meg Pécsre. Érthető is volt a diadalmámor. A város közel nyolc évtizeden át küzdött a püspöki uralomtól való megszabadulásért, ami a privilégiumlevél átvételével valósággá vált. Az uralkodói levél 21. paragrafusa részletes leírást ad a címerpajzsról, amely „kék színű, ettől elváló zöld alsó részéből három hegycsúcs emelkedik ki. A középső, amely a fallal körülvett város felett van, a Mecseknek nevezett hegyet ábrázolja és egyszerű arany koronával van ékesítve. Jobb oldalról az Aranyhegy, bal oldalról a másik hegy, a Tettye látszik, melynek tövéből ugyanazon nevű folyócska csörgedezik a zöld réten át." II. József és Mária Terézia nevének rövidítése kapott helyet a címerpajzs legfelső részén.

Városfejlődés

Érdekessége e törvényhozói gesztusnak, hogy az új városi rangot – egy a pécsi káptalannal folytatott, végtelennek látszó birtokper miatt – az országgyűlés nem cikkelyezte be, így a királynői döntés nem emelkedett törvényerőre. A város azonban ennek ellenére a kiváltságlevélben rögzítettek szerint működhetett 1848-ig. Igen érdekes és jellemző a városi tisztségviselők általános ismereteiről az a felmérés, - ma minősítésnek mondanánk - amit II. József rendeletére készítettek 1788-ban. Ekkor 24 hivatalnokot "mértek fel". Legtöbbjük ismerte a városban használt négy nyelvet, a magyart, németet, latint és a horvátot. A tanácsnokok általában igen jól ismerték Magyarországot, ezen felül Erdélyt, Stíriát (Stájerország), Szlavóniát, a Szerémséget, Cseh- és Morvaországot, Horvátországot. Egyedül a városi szószóló volt az, aki csak közepesen beszélt németül. Jótékonyan szolgálta az igazi európai típusú várossá válás folyamatát a kerületi akadémia áthelyezése Győrből Pécsre 1785-ben, ami aztán 1802-ig itt is maradt. Ennek örökébe lépett a Szepesy Ignác alapította bölcsészeti és jogi líceum 1835-ben. A kaszinók, az 1839-ben épült első kőszínház, könyvtár, iskolák is mutatják az új minőségű település megerősödését, mint ahogy az is, hogy 1845-ben itt rendezték a Természettudósok Országos Vándorgyűlését, s hogy Liszt Ferenc is koncertezett, vendégeskedett a városban 1846-ban. A modern kisipar, tudomány, szolgáltatások fejlődésére utal, hogy 1820. december 12-én a pécsi borbélyok és sebészek céhe véglegesen elkülönült egymástól. Sebésznek ettől kezdve az számíthatott csak, akinek volt négy latin iskolai osztály végzettsége és orvosi bizottság előtt nyilvános vizsgát tett sebészeti ismereteiről. A borbélyok tevékenysége pedig egyre inkább az általános higiéniát és divatot szolgálta.