Az ötvenes évek szocialista bányászvárosa

A szocialista rendszer kialakulásával Magyarországon előtérbe került a nehézipar fokozott fejlesztése. „A vas és acél országa” volt az elérendő cél. Hasonlóan fontosnak tekintették az ország elmaradt területeinek villamosítását. Mindehhez szükség volt a szénre. A kokszolásra alkalmas Pécs környéki feketeszén kiválóan megfelelt az acélgyártáshoz, a bányák teljesítményét tehát növelni kellett. Ehhez több munkaerőre, a veszélyes és nehéz munkához az átlagosnál magasabb bérre és lakásokra volt szükség. Az 1950-es évek elejétől (1952-1955 között) nagyszabású építkezések folytak többszintes házsorokkal Pécs keleti határában, a Komlóra vezető út mentén, Meszes városrészben. Emellett sorra épültek a bányászok kisebb családi házai is. A szocialista bányászváros létrejötte és erőteljes kibontakozása a kőszénbányák fejlesztésén túl az uránérc bányászatnak köszönhető. Az uránércet – Pécsre küldött szovjet szakemberekkel együtt – teljes bizonyossággal először 1953-ban észlelték a Jakabhegy lábánál, Kővágószőlős határában. 1955-ben alakult meg „Bauxitbánya” fedőnévvel az uránérc kitermelésével megbízott állami vállalat. Az I. üzem 1957-ben kezdett termelni. Az utolsó, V. üzemet 1983-ban nyitották meg. A Szovjetunióba 1958-ban szállítottak először uránércet.

Az „Uránváros”

Az uránbánya vállalat fontos szerepet játszott a város életében, egészen az 1990-es évekig. Mindenekelőtt számtalan munkahelyet biztosított, időnként nyolcezer dolgozót foglalkoztatott kiemelten magas bérrel. 1955-től, az akkori repülőtér helyén új városrész épült fel. Az első években ennek fedezetét kamatmentes szovjet hitel biztosította, később az építkezéseket a város folytatta. 1956-1967 között kb. hétezer lakással és húszezer lakóval megszületett az „uránváros”, hivatalos nevén Újmecsekalja, az egyik legsikerültebb szatelitváros, ahol először használták a Pécsett kifejlesztett épületpanelt. A vállalat fontos szociális és kommunális beruházásokban vett részt: 800 férőhelyes munkásszállót, iskolát, óvodát, bölcsődét, áruházat, orvosi rendelőintézetet hozott létre. Támogatta többek között a városi sportot, a kulturális intézményeket, a régészeti kutatásokat. Pénzt, járművet biztosított a jakabhegyi földvár ásatásaihoz, valamint a bánya területén előkerült római kori villa feltárásához és majdani bemutatásához. Az uránérc kitermelése az 1990-es évek végén megszűnt, de az „Uránváros” elnevezés megmaradt a lakosság körében csakúgy, mint a helyi autóbusz-járatok jelzőtábláin.

Művészetek

Az ötvenes évek városépítészetére is előírt „szocialista realizmus” oszlopokkal, timpanonnal díszített épület-homlokzatait Pécsett alig néhány helyen alkalmazták. Inkább a belváros külső szélein, egyes foghíj-beépítéseknél láthatjuk itt-ott ennek mértéktartó megjelenítését. Példa erre az egykori Pártház szolid épülete a József Attila utcában (a Gyermek-klinikával szemben), a klasszicizmusra hivatkozó kiemelt középrészének timpanonjával és babás erkély-korlátjaival. Az uralkodó párt ideológiáját követő pécsi pártvezetés az egyetemi város magas szintű kulturális tevékenységét is ellenőrzési jogkörébe vonta. Beleszólt a színház, a táncművészet, az irodalom, a képzőművészet és több intézmény munkájába, amelyet laikus diktátumaival meglehetősen akadályozott. A fővárosi, központi irányítás „leosztotta” vidékre is a feladatot, miszerint a polgári értelmiség helyébe munkásokat kell állítani. Ma már mosolyra késztető próbálkozás volt például a „levelező képzőművészeti tanácsadás” bevezetése (nem tudni, hogy kezdők, vagy haladók számára?). Ugyanekkor lelkes népművelők évente megrendezték a „Pécsi Ünnepi Hét” programjait, amelyeken neves művészek szerepeltek. 1954-55-ben restaurálták a város legrégibb épületét, amelyben 1955 novemberében megnyitották a Zsolnay Múzeumot. 1956. augusztus 17-én állították fel Pátzay Pál művét, Hunyadi János lovas szobrát a Széchenyi téren és 1957-ben – az országban elsőként – létesült és nyílt meg a Modern Magyar Képtár a hazai avantgarde képzőművészetet bemutató gyűjtemény. Ez időben a pécsi közélet is igényelte a szellemi szabadság és függetlenség megteremtésének jogait.