A II. Világháború és Pécs felszabadítása

Négy nappal az után, hogy a német csapatok megtámadták a Szovjetúniót, Kassa városát bombatámadás érte. A magyar miniszterelnök: Bárdossy László és vezérkari tisztjei ezt a szovjet légierőnek tulajdonították. A kormány – a parlament megkérdezése nélkül – másnap, 1941. június 27-én hadat üzent a szovjeteknek és ezzel belépett a háborúba. A magyar csapatok átlépték a határt. Eleinte csak egyetlen hadtest, később ötvenezer munkaszolgálatos és kétszázezer fővel az egész „2. Magyar hadsereg” vonult a keleti frontra. A Don folyónál 1943 januárjában az orosz ellentámadás a magyar sereget teljes egészében felmorzsolta. A magyarok harctéri tevékenysége ezzel megszűnt, a hátország azonban tovább szenvedett a nélkülözésektől és a bombatámadásoktól.
Pécset a háborús károk alig érintették, egyetlen bomba robbant a városban 1944. augusztus 27-én a vasútállomás környékén. Amikor azonban Horthy Miklós kormányzó október 15-i kiáltványában közölte, hogy az ország kilép a háborúból, a pécsi polgárok viszonylagos nyugalmára is keserves időszak következett. A hatalmat átvette a Szálasi Ferenc vezette nyilaskeresztes párt és azonnal megkezdte áldatlan működését. Október 17-18-án politikai ellenfélnek nyilvánított 94 pécsi polgárt tartóztattak le, közöttük dr. Esztergár Lajos polgármestert, aki 1929-től a város legtekintélyesebb embere volt, s aki nemzetközi elismerést érdemelt ki szociálpolitikai tevékenységével. A nyilasok arra utasították, hogy maga kérje nyugállományba helyezését és a város vezetéséről önként mondjon le. Helyette saját pártjuk képviselőjét állították, akinek első dolga volt, hogy a városházára kitűzesse a nyilaskeresztes zászlót, jelezve a hatalom átvételét.

A zsidó deportálás

Igazán komoly kollektív megrázkódtatást az ország német megszállása után a "zsidókérdés radikális megoldására" irányuló törekvések jelentettek. A magyar zsidóság kálváriájának történetében a pécsi zsidóságra, mint az ország minden városában szomorú sors várt. 1944 májusában nyitották meg a pécsi gettót a vasútállomáshoz közeli ún. MÁV (Magyar Állam Vasútak) bérházban. 3000 helyi zsidó embert őriztek fegyveres tábori csendőrök a szögesdróttal körülvett háztömbben. Az életerős férfiakat már korábban behívták munkaszolgálatra, így a gettóban főleg öregek, asszonyok és gyermekek voltak. Június végén a környék településeinek zsidóságát is Pécsre hurcolták és a Szigeti úti Lakits laktanya lóistállójának trágyás homokjába és szalmájába szállásolták a mindenüktől megfosztott embereket. Egy-egy lóállásban tízen is szorongtak. Többen öngyilkosok lettek, a halottakat az udvaron terítették ki. Valamennyiüket július 14-én vezényelték a pályaudvarra, ahol 75 fős csoportokban vagonírozták be őket. Aznap, és július 16-án este elindultak a vagonok Auschwitz felé. A Szigeti út 35. számú ház, az egykori Lakits laktanya falán és a zsidó temetőben emléktábla idézi az utókor kegyeletét.

Pécs felszabadítása

A 3. Ukrán Fronthoz tartozó 57. Hadsereg vezetője, Sarohin tábornok így írt visszaemlékezéseiben az 1944 novemberi eseményekről: "Különösen kitartó harcok folytak Pécs városáért, melyet a németek megkíséreltek megtartani, mint Magyarország dunántúli részeibe és a nagykanizsai olajtermelő területre vezető utak csomópontját. A Pécshez vezető utakat és magát a várost is a németek erős védelmi körzetté alakították át". Az orosz támadásoknak a németek ellenálltak, de nagyobb harcok nem alakulhattak ki, a várost alig érte kár. Az ostrom november 28-án, 22 órakor kezdődött. A németeket a nyugati menekülési útvonaltól igyekeztek elzárni. Az orosz tüzérség, a gyalogság és a motorkerékpáros ezred több irányból hatolt be a városba. A visszavonuló németek egyedül a repülőtér egyik hangárját robbantották fel. Utcai harcokra nem került sor.

Zavaljov ezredes és Sarohin tábornok a város nevében hivatalosan tárgyaló Marosy László alezredessel és dr. Boros István főispánnal megállapodtak a közrend és a város igazgatásának további kérdéseiről. A megszálló szovjet katonák 1945-ben hagyták el Pécset. Az idősebb emberek emlékezete e történelmi korszakról számos - különböző előjelű - emléket őriz mindmáig. De volt víz, világítás, gáz, szén. Az élet folytatódott tovább.