|
|
|||||||||||||
|
Főoldal
» Látnivalók
» História
» Első népek a város területén
ŐskorA régészeti kutatások bizonyítékai szerint a mai város és környékének területe az i.e. V. évezredben népesülhetett be. A mai Pécs városának az őskori települések jelentik a kezdeteit. A történelem előtti korokban, bár életre alkalmas barlangok nincsenek e tájon, mégis találni az ember által eltört állatcsontokat és tüzelésre utaló nyomokat. Az újkőkorA Mecsek hegység déli lejtői az újkőkor emberének lakóhelyéül szolgáltak. Az újkőkor korai és középső szakaszában, az i.e. IV. évezredben a „dunántúli vonaldíszes kerámia” népe élt itt. Jelenlétüket bizonyítják a Pécs-Erzsébet telepen, a Makár hegyen, Pécs-Szabolcs Középhegy területén, a Megyeri réten talált bekarcolt vonalas díszű, gömbtestű edények töredékei. Az i.e. 2800 körüli években a lengyeli kultúra népe telepedett meg a Pécs-közeli, fentebb felsorolt helyeken, valamint Zengővárkony határában. Ez utóbbi területen a lengyeli kultúra legnagyobb települését tárták fel, értékes leletekkel, kerámia edényekkel, emberi figurákkal. Ismert, kedves emberi ábrázolás közöttük egy szoptató anya, amely edény-fülként szolgált. Több csőtalpas tál, festett állat-edény volt a feltárt település anyagában. Mindezek megtekinthetők a Régészeti Múzeum kiállításán. RézkorA rézkor három szakasza az újabb kutatások szerint az i.e. 4000-2000 közötti időhatárokba sorolható. A lelőhelyekről elnevezett „Balatoni csoport” első és második fázisában Pécsett a korábbi telepek továbbélése jellemző. A késői szakaszban Pécs-Szabolcs, Pécs-Makártető, Makár-alja mellett azonban már a mai város külterületén, Rácvárosban, Kertvárosban, s a laktanyánál is előkerültek leletek, főként edények és edénytöredékek. Korai BronzkorA korai bronzkorban a Kárpát medencében több népcsoport telepedett meg. Egyik ilyen a Baranya megyei Zók község határában élt. Ennek leletei alapján kapta a „Zóki kultúra” nevet a szakirodalomban, a több helyen feltárt hasonló leletekkel együtt „Szarvas-vučedol-Zóki, vagy csak Vučedol-Zóki formában. A Pécshez tartozó Nagyárpád területén 1963-1966 között egy teljes telepet tártak fel e korból, mintegy tízezer négyzetméter területen. Gödörházak, tűzhelyek és melléképületek, valamint kerámia edények, s egy női agyag idol került itt a felszínre. E kultúra további pécsi leleteit a Jakab-hegyen, Makárban, a málomi lőtéren, Üszögpusztán tárták fel. A középső bronzkor edényeire a mészbetétes technika volt jellemző. Temetkezési szokásuk a hamvasztás volt, az urnák mellett a sírban tálat, bögrét helyeztek el. A leletek között gyakran találtak bronz tárgyakat is, függőket, valamint szerszámokat. A pécsi lelőhelyek az előbbiekben felsoroltak, s ez a telepek továbbélését mutatja. A késői bronzkorA késői bronzkor-korai vaskor, az un. „halomsíros kultúra” időszaka. Az ekkor érkező népcsoport új szokásokat, új fegyvereket és ékszer-formákat hozott magával. Az „urnamezős” időszaktól kezdve nagy bronzműves központok alakultak ki, ahol fegyvereket, szerszámokat, tűket készítettek. Pécs-Makárhegyen előkerült egy tokos balta. Ismert, hogy a bronz eszközök készítése mellett csont- és faművesség is volt. A korai vaskor legjelentősebb lelőhelye a Jakab-hegy. Feltehető, hogy ez a földvár volt a fémművesség és a kereskedelem központja. Vasból fegyvereket, használati tárgyakat és ékszereket is készítettek. Koravaskori lelőhelyek Pécs város területén megegyeznek a fentiekben felsoroltakkal, és bővültek Cserkút, Kővágótöttös újabb feltárásaival. Oldal nyomtatása | Oldal küldése e-mail-ben |
|||||||||||||
![]() |
Impresszum
Oldaltérkép
Vendégkönyv
Média
Adatvédelem
|
|||||||||||||