Élet a török kiűzése után (XVII-XVIII. sz.)

Pécs ostroma

Pécs 143 évi török uralom után, 1686 október 22-én vált szabaddá. Ennek a szabadságnak azonban igen nagy ára volt. A város elfoglalását és a vár bevételét többször megkísérelték, míg végül Buda felszabadítása után korának egyik legnagyobb hadvezére, Badeni Lajos őrgróf ért serege élén Pécs falaihoz. A várost a török hódoltságtól megszabadították, de a csapatok azt csaknem teljesen lerombolták. Szörnyű pusztításokkal ért véget a hosszú ideig elhúzódó ostromlás. A törökök ellen szervezett „Szent háború” szövetségesei: német és lengyel uralkodók, valamint a szövetséget meghirdető pápa idegen zsoldosokból szerveztek csapatokat, akik a magyar lakosságot kifosztották, élelmüket elrabolták, s végül felgyújtották a várost. A lakosok elmenekültek a hegyekbe, a Mecsek sűrű erdeibe. Elnéptelenedtek a falvak is. Akik ez időben errefelé jártak, csak kiégett, gyommal benőtt házakat láthattak, emberrel alig találkoztak. Akik túlélték a szörnyű pusztításokat, az életükön kívül semmijük sem maradt. A rejtekhelyükről lassan vissza-merészkedő lakosok nagy része magyar volt, de akadt közöttük török és szerb származású is, akik megpróbálták életüket újra kezdeni. I. Lipót, akit még 1657-ben magyar királlyá, majd egy év múlva német-római (ausztriai) császárrá koronáztak, Pécsre németeket és horvátokat telepített. A németeknek kedvezményeket biztosított, nekik ítélte a megüresedett házakat. A magyarok és horvátok ilyen támogatást nem élveztek.

Osztrák uralom

A város romjain csak nehezen indult meg az élet. Lipót király kinevezte Pécs német parancsnokát, akinek a feladata volt az élelmezési és gazdasági segítségnyújtás. Egyikük, az olasz származású Vecchi tábornok azonban visszaélt hatalmával és azt is elpusztította, vagy elszállította, ami még megmaradt a korábbi veszteségekből. A törökök nem rongálták meg a székesegyház épületét, Vecchi kirabolta a padozat alatti márvány síremlékeket, leszedette a harangokat és az ólom tetőzetet. Radanay Mátyás, Pécs püspöke vizsgálatot kért Vecchi ellen, de javulás nem történt. Ellenkezőleg, még Rómával is bajba került, mert az 1687. évi püspöki kinevezésének irataihoz járó bulla árát nem tudta kifizetni, így a pápa jóváhagyását nem kaphatta meg. A püspöki palotát a kamarai tisztviselők birtokolták, ezért egy kis házban kellett laknia. A császáriak minden járandóságát lefoglalták, többször meghurcolták, megvádolták hazaárulással. Végül 1699-ben Róma elismerte kinevezését és ekkor szentelték csak fel püspökké. 1703-ban I. Lipót rendelete alapján Pécs város földesura a püspök lett. Radanay ezt már nem érhette meg.

A „Rákóczi szabadságharc”

Az országban egyre fokozódó osztrák elnyomás és gazdasági kizsákmányolás következtében lázadások támadtak, mind a földbirtokos nemesség, mind a jobbágyság körében. Az idegen katonai megszállás állandósult. Egy 1671. évi rendelettel minden vármegyének és városnak kötelezővé tették a zsoldos katonákról való gondoskodást, szállással, élelemmel, takarmánnyal kellett ellátni őket. Magyarországot valóságos éléskamrának tekintették, miközben gazdasági fejlődését gátolták. Az általános elégedetlenség végül a „Rákóczi szabadságharc”-ban robbant ki. Rákóczi Ferenc 1697-ben megpróbált Béccsel megegyezni, de elutasították. 1700-ban kapcsolatba lépett a francia udvarral, amely az európai főhatalomra törekedve szemben állt a Habsburg monarchiával. A szabadságharcban nemesek és jobbágyok együtt vettek részt, Rákóczit messiásként tisztelték. Jobbágyai kaszával, vasvillával felfegyverkezve csatlakoztak hozzá. A reguláris hadsereg kiképzésére és felszerelésére azonban nem volt hazai erő és a megváltozott francia érdekek miatt elapadt az onnan várt segítség is. Rákóczi szabadságharca elbukott.

Pécs a XVIII. század második felében

Mindez Pécs lakóinak életét közvetlenül csak kevéssé érintette, de a város kibontakozását mindenesetre hátráltatta. Mégis, a XVIII. század végén egymást követve visszatértek a szerzetes rendek és ismét berendezkedtek templomaikban és kolostoraikban. 1753-ban a jezsuiták alakították keresztény templommá Gászi Kászim dzsámiját. Elbontották minaretjét is. A Ferences rendiek a törökök által épített kupolát távolították el templomuk tetejéről. További, más török építményeket, fürdőket és templomokat bontottak le, vagy alakítottak át városszerte. A török város egykori központját lassan a barokk városokra jellemző építészeti stílus házai foglalták el. Megmaradtak mégis a belváros feletti domboldalon kialakult, helyenként még máig meglévő török-kori bosnyák településrészek keskeny utcái és alacsony, befelé forduló kis házai. E korszakról árulkodtak a városfalhoz tapasztott házacskák is mindaddig, amíg a legújabb-kori restaurálások megszabadították tőlük a falakat. Az 1750-es években az egykori hét minaretből már csak három volt meg a várban. Az utolsó, a Jakováli Haszán dzsámi mellett álló az egyetlen Magyarországon, amely dzsámijával együtt maradt fenn. Összességében országos szinten a legtöbb török emlék Pécs városában található.