A római Sopianae

A Római Birodalom terjeszkedése a Dráva és a Száva folyók után a Dunát is elérte. Baranya megyét az i.e. 12-9 évek között hódították meg. A hadi cselekményekkel egyidőben, részben már azokat megelőzően kialakultak a kereskedelmi kapcsolatok a birodalom központjai és az elfoglalt területek között.
A kereskedelem a hadiutakon bonyolódott. A híres római úthálózat építését már az első században megkezdték. Megyénket ez az út a mai Pécs melletti Bogád falunál érintette, de feltehető, hogy magát a várost is átszelte. Erre lehet következtetni a Pécsen átvezető főút mellett, a Hal térnél feltárt döngölt kavicsos útról, valamint a közelében talált két római kori mérföld-jelző kőről, amilyeneket általában a forgalmas utak mentén helyeztek el.
A római város területének meghatározását nehezíti, hogy építészeti emlékeit a Mecsek hegység hordalékai betemették, majd fölébük telepedett a középkori város, amelynek lakói a még megtalált római házak köveit beépítették saját házaikba. 1903-1904-ben a pécsi Postapalota építkezésénél nagyméretű római épületek maradványaira bukkantak. Ezeket akkor felmérték, de a falak az építkezés áldozataivá váltak. A római kori város rendszeres kutatásai 1954-ben kezdődtek meg. Azóta a mai belváros területén úgyszólván folyamatosan kerülnek elő a római házak falmaradványai. A főposta mellett 1961-1965 között végeztek kutató ásatást, feltételezve, hogy a korábban elpusztított épület további területen folytatódott. Ekkor egy központi fűtéssel ellátott fürdőépületet találtak. Pénzérmék és edénytöredékek alapján ezt az épületet a II. századra datálták. Megállapították, hogy később, valószínűleg ellenséges támadás miatt elpusztult és a III. század végén újabb építkezés folyt a régi fürdő helyén. Ebben a rétegben is megtalálták a fürdő vízhatlan vakolású falait és központi fűtésének rendszerét. Itt a régészek több mint ezer darab pénzérmét találtak és ezek között az utolsók a IV. század második feléből származtak. Emellett sok edénytöredék, aranyozott szobor egy nagyobb darabja és egyéb, korábbi leletek (oltárkövek) alapján azt feltételezték a régészek, hogy itt vagy a császári helytartó palotája, vagy Sopianae vallási központjának, a Capitoliumnak egyik épülete állt. Ismert, hogy 1920 körül, csatornázás közben e terület közelében mintegy 40 római ház maradványait tárták fel.
A lelőhelyek kutatása napjainkban is folytatódik. Néhány évvel ezelőtt a posta utcájában (a Jókai utca és Teréz utca sarkán) tártak fel emeletes, átriumos római kori városi palotákat. Ennek jelzései a „Római udvar” területén láthatók. 2003-2004-ben a közeli, a Jókai utca 11-13 számú elbontott ház helyén több III.-IV. századi, nagyméretű palota és egy utcaszakasz került felszínre. A palotához fürdőhelyiség tartozott és itt is megtalálták a padlófűtés rendszerének maradványait. Bizonyos, hogy a római kori város a mai belváros alatt rejtőzik, Sopianae területét nagyjából annak határain belül jelölik meg.
A feltárt épületek nagysága, a város területe és a leletek alapján arra is következtethetünk, hogy Sopianae jelentős kereskedelmi központ volt. 284-305-ben Diocletianus császár reformja a provinciákat kisebb tartományokra osztotta. Sopianae Valéria tartomány polgári és közigazgatási székhelye lett. Ezzel a kiemelt szereppel együtt járt a város jelentős fejlődése. Központja a fentebb említett postapalota helyén lehetett. Eddig az épületig vezették kövekkel kiépített csatornában a tettyei forrás vizét. Csatornázták a szennyvíz elvezetését is. Palotáikat minden kényelemmel ellátták, márvány oszloptöredékek és festett falrészek maradványai szólnak erről. Az egyszerűbb házakat ugyanakkor mecseki mészkőből és téglából építették. A városban építőmesterek, ácsok, kőfaragók, fazekasok dolgoztak, ezt elárulják a mesterség szerszámai a feltárt leletek között. A gazdag rómaiak a város környékén gazdaságokat tartottak fenn és villákat építettek, azokat is központi padlófűtéssel és fürdővel látták el. Sopianae városára ráépült a középkori „Öt-templom” városa, s arra a mai Pécs. Tudjuk, hogy a római város itt van alattunk, de csak keveset tudunk megmutatni belőle. E hiányt kárpótolhatják mégis a virágzó római korszak végén, a várostól északra épített ókeresztény temetőkápolnák és festett sírépítmények. Ezek csodálatos öröksége a Róma-városi földalatti katakombákkal vetélkedhet, hiszen Sopianae temetőjének festett falú sírkápolnáit már a keresztény vallás szabad gyakorlása idején, a föld felszínén emelhették.