A modern város

Ma a Mecsekről körbenéző ember már nem lát a távolban zöld területet, távoli falvakat, párába vesző távlatot. Várost lát a helyén, - vagy inkább és helyesebben: települést, fehér homlokú, színes oldalú dobozocskákat, a szintvonalaknak megfelelően elrendezve. Nehéz erre azt mondani, hogy modern város. Nagy település csupán. A történelmi belváros kissé magára maradva őrzi – büszkén bár – megmaradt javait.
A nagykiterjedésű püspöki székhely középkorban kialakult térbeli elrendezése az újkorban alig módosult, de a város szociális és ipari tevékenységének fejlődése és a korstílus hatása megjelent építészetében. Pécs sokat változott a két világháború közötti két évtizedben is. Rendezték a külváros útjait, villamos-vonallal kapcsolták össze a keleti és nyugati városrészt, a hegyoldalban szálloda, s több turistaút épült. Az 1920-as évek építészetének időszakában tehetséges pécsi fiatalok a németországi Bauhaus építészeti iskolában tűntek ki. Itt tanított és alkotott Breuer Marcell, Forbát Alfréd, Molnár Farkas és Weininger Andor. További európai és amerikai munkásságuk a modern nemzetközi építészetben folytatódott, Breuer Marcell művei világszerte ismertek lettek. Forbát visszatérve 1930-33 között Pécsett dolgozott s itt több házat épített.

A fejlődő város

Pécs belső városmagjának beépítettsége, kívül lévő parkokkal és a falakon belüli kertekkel fellazított architektúrája a korszerű városépítés egyik ideálja. A város külső részein felépült „alvó-városnak” – amit „új építészet”-ként kezelünk – együtt kell élnie a központi funkciókat betöltő belvárossal. Pécsett az 1950-es években megszületett új városrészek nyugatról és délről kezdték kialakítani a várost körülölelő épület-gyűrűt. Napjainkban ehhez a keleti oldalon közelednek gyors ütemben lakóparkok és családi házas beépítések. Eközben a város lassan felkúszott a Mecsek déli lejtőire is. A déli városrész, a „Kertváros” napjainkban is folytatódó építkezései, valamint a közelmúltban megnyílt repülőtér forgalma egyre inkább megköveteli a központ felé irányuló zavartalan közlekedés mielőbbi megfelelő rendezését.

Európa Kulturális Fővárosa

Pécs kulturális életének jelentősége nem újkeletű. E várost a római kortól kezdve jellemzi a magas szintű civilizáció és a művészetek különböző formáinak jelenléte. Mindez az újkori modern városban sem hiányzik. Színháza, zenei élete, képtára, könyvtárai és egyéb művelődési, kulturális intézményei bármelyik hasonló nagyságú európai városéval vetélkedhetnek. Nem véletlen, hogy sikerrel pályázott a 2010-es „Európa kulturális fővárosa” címért. A gazdag beruházási és szakmai – kulturális program megvalósításán a város polgárainak legjobbjai napjainkban tevékenykednek.

A Pécsi Tudományegyetem

A modern város talán legfontosabb alappillére ma a Pécsi Tudományegyetem. Közismert, hogy Pécsett 1367-ben Nagy Lajos királyunk alapított egyetemet, mely az országban az első volt. Ez a török kiűzésekor 1648-ban, az ostrom alatt elpusztult. Csak évszázadokkal később 1921-ben sikerült a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet az elszakított országrészből Pécsre áttelepíteni.
Az 1923/24-es tanévben bölcsészeti, jogi és orvosi kar kezdte meg itt működését. Az utóbbi évtizedekben az egyetem jelentős fejlődést élt át. Az újkori, egységes Pécsi Tudományegyetem létrejöttét 2000. január 1.-től számíthatjuk, amikor a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola egyesült, s Magyarország egyik legnagyobb, legszerteágazóbb kutatási és felsőoktatási intézménye lett. A PTE erős kisugárzó hatású szellemi központ, hatóköre a régión és az országhatárokon túlmutat.