|
|
|||||||||||||
|
Főoldal
» Látnivalók
» História
» 1956-os forradalom
Az 1956-os forradalom
Az 1956-os forradalom nem volt váratlan, de kirobbanását mégis alig lehetett remélni. Az ország – és Pécs is – a megelőző hónapokban feszült légkörben élt. A budapesti Petőfi körben ( Értelmiségi Klubban) többnyire egyetemisták 1956 májusától vitákat rendeztek, amelyekben a központi pártvezetés hibáit ostorozták és kiálltak Nagy Imre kormányfő politikai és gazdasági reformjai mellett. Az értelmiségi klub e vitái nyilvánosak voltak, nagyszámú résztvevőt vonzottak és hírük országszerte, nagy figyelem közepette, gyorsan elterjedt. A lakosság tulajdonképpen már hónapok óta csendben figyelő és várakozó helyzetben volt. 1956 októberében e „helyzet” megváltozott. A budapesti forradalmi hangulatban a békésen felvonuló fiatalok követeléseire lövésekkel válaszoltak. A forradalom átterjedt az egész országra. Mozgásba lendült a pécsi egyetemi ifjúság is. Október 22-én diákparlamentet hívtak össze, ahol a budapestiekhez hasonlóan megvitatták azokat a kérdéseket, amelyekben változtatásokat láttak szükségesnek. A parlament ülésén részt vett az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) megyei képviselője is és kemény vitába bocsátkozott a fiatalokkal. Ez alkalommal azonban feszültebb volt a hangulat és az egyetemisták követeléseket fogalmaztak meg nem csupán pécsi, de országos ügyekben is. (Pl. a szovjet csapatok kivonása az országból, Rákosi és társai bíróság előtt feleljenek tetteikért, törvényesség tiszteletben tartása, stb. A forradalom kitöréseBudapestről naponta jöttek hírek zavargásokról, tüntetésekről. Október 26-án kitört a forradalom. A rádión futótűzként terjedt el a forradalmi események híre az egész országban. Pécsett rendkívüli állapotot hirdettek, az uránbánya és a nagyobb vállalatok, üzemek dolgozói abbahagyták a munkát és az utcára vonultak, tüntettek a már ott lévő lakossággal együtt. Bezártak az üzletek, csak néhány élelmiszerbolt volt nyitva, amelyek előtt hosszú sorban álltak, főleg asszonyok, hogy gyermekeiknek legalább kenyeret vihessenek haza. Elsőként a gyárakban, majd csaknem minden munkahelyen megalakultak a Munkástanácsok, majd a Nemzetőr csoportok. Sok polgár szerzett fegyvert. A pártbizottságon zűrzavar uralkodott, a párt-fukcionáriusok elhagyták a párt székházát. Feloszlott az Államvédelmi Hatóság, a rettegett ÁVH, s fegyvereit szétosztották a nemzetőrök és az egyetemisták között. Egy 1956 november elsején írt katonai jelentés szerint e napokban „a nemzetőrök felfegyverzése, egységbe szervezése erőteljesen folyt”. November 3-án este megszakadt a géptávíró-kapcsolat Budapest és Pécs között. Másnap a hajnali órákban a szovjet csapatok benyomultak a városba. A Munkástanács ekkor rádión felszólította Pécs lakosságát, hogy ne tanúsítson ellenállást a szovjet csapatokkal szemben. A szovjetek lefegyverezték a magyar lövészezredet és azt tanácsolták a katonáknak, hogy „térjenek haza otthonukba.” Ez után birtokba vették a város legfontosabb stratégiai helyeit és beköltöztek a hivatalokba is (még a főposta lépcsőjén is őrt állt egy géppuskás szovjet katona). Gyülekezési és kijárási tilalmat rendeltek el. A fiatalok – egyetemisták, katonák, munkások – közül sokan felmentek a Mecsekbe, és megkíséreltek az ellenálló harcot. Két hétig tartották magukat, s csak akkor oszlatták fel egységeiket, amikor már fegyveres karhatalmi erőkkel kutattak utánuk. Többségüknek sikerült észrevétlenül lejutni a hegyről, másokat letartóztattak és később elitéltek, s volt, akit kivégeztek. A városban minden korábbinál nagyobb szigor és megtorlás következett. Kitalált, hamis vádakkal ítéltek el ártatlanokat, börtön várt a Munkástanácsok tagjaira. A forradalmat ellenforradalomnak minősítették, a forradalom szót nem volt szabad kimondani sem. Ezért e helyett elterjedt az „OSE” elnevezés, mint a kétértelmű, de nem büntethető „októberi sajnálatos események” rövidítése. Büntetés járt azért is, ha a férfiak szakállt növesztettek, mert ez a forradalom híveinek jelképes ellenállását jelezte. A város polgársága a kényszerű hallgatás, majd a csendes belenyugvás kompromisszumát élte meg a Kádár korszak hosszú évtizedeiben a kommunista rendszer„legvidámabb barakkjának” nevezett Magyarországon. Oldal nyomtatása | Oldal küldése e-mail-ben |
|||||||||||||
![]() |
Impresszum
Oldaltérkép
Vendégkönyv
Média
Adatvédelem
|
|||||||||||||